Immáron több, mint 15 éve üzemeltetek kávéautomatákat (pontosabban hideg- és melegitalokat adó elektromechanikus, illetve digitális vezérlésű, pénzérmebedobásra működő automatákat). Az évek során alaposan megtapasztaltam e gépek társadalmi elfogadottságának sikereit és gondjait egyaránt.
Először csak bosszankodva, később már keserű tehetetlenséggel tapasztaltam, a multinacionális cégek itthoni nyomulását, akik agresszív piacvásárlással és gyenge kínálati minőséggel, ugyanakkor egyre növekvő adagárakkal rombolják e szakma hírnevét és főleg a hazai kisvállalkozók fennmaradási esélyeit.
Rövid piactörténet
Az első automatás multik a múlt század 90-es éveinek elején jelentek meg először a német nyelvterületről. A magyar piac akkor még, eme üzletág vonatkozásásban ,,üres" volt, tehát e cégeknek nem volt szükségük versenytársaik ,,lenyomására". Lényegében az első generációs alkalmazotti gárdából kilépő, vállalkozó szellemű szervizesekből lettek az első magyar ,,italautomatások". Az idők folyamán aztán egyre többen sajátították el azt a speciális, sehol nem tanított, komplex tudást és tapasztalatot, ami egy italautomata beállításához, üzembentartásához és rendszeres szervizeléséhez szükéges.
Közben a piac egyre bővült és a vásárlói szokásrendszer is lassan átalakult. Az emberek technikai kultúrája sokat fejlődött. Egyre több embernek természetes ma már az elektronika napi használata. A feladat, hogy egy automata előtt állva, ha bedobok pénzérméket és megnyomok egy gombot, ami egy kiválasztott italhoz rendel egy indító utasítást, nos eme akció eredményeképpen kapok egy kávét vagy cappuccinót és végül magát a SIKERT! Tehát egy kávé mellett a sikerélmény a jutalom!
Elvileg tehát azért jó egy italautomatát igénybevennünk, mert a nap bármely szakában ,,nyitva van", mindig azonos minőséget ad és nem kell rá várakozni, nem lassú és/vagy udvariatlan, de leginkább páratlanul gyors.
A hazai kisvállalkozók, mint a multik konkurensei a kényszerű és természetes együttműködés miatt és mellett kezdetben szépen fejlődtek. A hazaiak folyamatosan átvették az új technológiákat, ügyes magyar cégek (Tutti, Badigran) kezdtek gyártani színvonalas minőségű instant porokat, töltőanyagokat (instant kávékat, cappuccinókat, teákat stb.). Így tehát egyre inkább függetlenedtek a multiktól. A német multik részben saját gép- és szervizhálózattal, részben előnytelenül egyoldalú szerződéses frencsájz-partnerekkel operálva bővítették gépállományukat. Mindkét esetben leginkább tőkeerejükkel tudtak eredményesen piacon maradni, mert a közvetlen, személyesen ellátó érdekeltség hiányában a gépeikben jellemzően gyenge vagy csak átlagos ízesítésű termékeket kínáltak, viszonylag magas árakon.
A nagyobb hazai cégekkel kvázi összefogva, a német multik kezdeményezésére még valamikor a 90-es évek elején megalakult a Magyar Ital- és Árautomata Szövetség, amely igen jól képviselte a szakma érdekeit az állammal (főleg az APEH-el) szemben és sikerült bizonyos illékony egyensúlyt teremtenie a kétféle típusú piaci szereplők között is.
A fogyasztó lett a vesztes
Az Italautomatás Szövetségnek (www.miasz.hu) talán az elsők között lett tagja a híres Coca Cola Inc., ami akkor még senkinek sem volt ellenére, hiszen ők csupán palackos italokat árulnak - gondoltuk. Pár éve a helyzet gyökeresen megváltozott. A Coca vezetői elkezdték felvásárolni a német multikat, magyarán megvették a hazai piac több, mint felét és ezzel megalapították a piacvezető wendig-üzletágukat.
Ma már szinte minden, multik-által létrehozott bevásárlóközpontban, minden benzinkútnál, a legtöbb kórházban és nagyobb középületben és - sajnos - a legtöbb magyar felsőoktatási intézményben is a Coca Cola kávéautomatái vannak elhelyezve. Az addig ott lévő, legtöbbször hazai kisvállalkozókat - kizárólagos szerződéseket erőszakolva - szó szerint kisöpörték.
Csak egy példa
(Máig talány számomra, hogyan tudták elérni a Coca Colások, például egy egri főiskolával szemben azt, hogy kizárólag az ő gépei lehetnek ott. Ezzel a főiskola vezetői lemondtak a konkurencia minőséget fenntartó, árat leszorító szerepéről. Az eredmény: mindenki gyenge minőséget kap, drágán. Sőt, ha a gép elromlik, a szerviz nem pár óra, hanem pár nap múlva érkezik.)
A Coca Cola gépei díszesek, szépen világítanak, csak éppen viszonylag magas adagáron, gyenge minőségű italokat szolgáltatnak.
A vevő van becsapva, mert rossz minőséget kap!
Félő, hogy idővel kialakul majd egy kép az emberekben, hogy az automatákból csak ízetlenség jön.
Ez persze a legkevésbe sem vigasz a hazai kisvállakozóknak, akik - szinte kivétel nélkül - mindent elkövetnek, hogy alacsony áron, jó minőséget szolgáltassanak. Ha tudnak...
Végül egy tanulságos, jó példa
A budapesti Ortopédiai Klinika. Itt az ország minden részéből hetente sok ezer ember tölt ott félnapokat és a vizsgálatra várakozás alatt kellemes meglepetéssel tapasztalják, hogy az épületben három hazai(!) italautomatás cég gépei kínálnak 50-60 Ft-ért ízletes kávékat, 70-80 Ft-ért forró csokit, cappuccinót, illetve 40 Ft-ért hűtött, szénsavmentes italokat.
Hogyan lehet ez? Kérdezik gyakran. Nos, a válasz egyszerű. A klinika vezetése számára a beteg érdeke a legfontosabb. Annak minden vonatkozásában. Tehát az olyan látszólag jelentéktelen kérdésben is, mint pl. italautomaták kínálata és árai. Alacsony bérleti díj és vállalkozásbarát környezet.
Ilyen egyszerű!
Bár minden hazai döntéshozó így gondolkodna. Reménykedjünk...
